Az ékszer nagykereskedésben, ahol dolgozom, elég megosztott a csapat. Vagyunk mi, akik az irodán rendeléseket veszünk fel, számlákat állítunk ki, kommunikálunk az ügyfelekkel és a gyártókkal; és vannak a csomagolók, raktárosok, akik az általunk továbbított megrendelőlapokat teljesítik, szállításhoz előkészítik, és adott esetben akár fel is adják futárral (bár az értéket figyelembe véve ez a ritkábbik megoldás. A rendszer önmagában működik, viszont nálunk is elő-elő fordulnak súrlódások, és a két részleg között is lég gyér néha a párbeszéd. Éppen ezért döntött úgy a főnök, hogy itt közbeavatkozásra lehet szükség. Nem azért, mert nem dolgozunk elég hatékonyan, sokkal inkább az emberi kapcsolatok miatt. Hiszen ha jobban ismerjük egymást, akkor a munkavégzés is vélhetően gördülékenyebben fog menni. Az ilyesmiben általában csapatépítő játékok szoktak a legnagyobb szerepet játszani, hiszen ezek révén kerülhetnek igazán közeli ismeretségbe a munkatársak (vagy éppen veszhetnek össze egy életre), helyszínnek pedig jobb helyet nem is választhatott volna jobbat a Balatonnál.

Szerencsére jó előre be lett jelentve, hogy menni fogunk, így senkinek nem ütközött semmilyen programjával, és a főnökben még annyi jóindulat is volt, hogy nem hétvégére, hanem hétköznapokra szervezte, szóval szinte kaptunk tőle egy mini vakációt. Úgy tudom, hogy a tényleges lebonyolítás, az egész összeegyeztetése, és minden egyéb munka egy külsős cég feladata volt, akik kifejezetten Balaton menti programszervezésre szakosodtak, többek között csapatépítő játékok és programok elbonyolítására is. Mindössze három napot vett igénybe az egész, vagyis nem kellett hetekre készülnünk, csak egy kellemes kis kirándulásra. Vannak cégek, ahol eléggé túlzásba viszik ezt a kérdést, és a világ túlsó felére szerveznek sivatagi vagy őserdei túlélőtúrákat, nekünk azért ennél kicsit szelídebb programunk volt.

A szállás nagyon megfelelt az igényeinknek, igazán kívánni se kívánhattunk volna jobbat, és maga a tó is meglehetős közelségben volt. Egy-két kolléga odáig merészkedett, hogy mártóztak is egyet benne, de a hűvös időre tekintettel a legtöbben ezt hanyagoltuk inkább. A csapatépítő játékok nagyon jól ki voltak találva, igazán elmés feladatokkal lettünk ellátva, és bár egyikkel-másikkal meggyűlt pár kolléga baja, azért összességében azt kell mondanom, hogy minden rendben zajlott, senki sem akarta a másik vérét ontani. Nem is baj, hiszen ha valakik már az első nap összebalhéztak volna, akkor kész kínszenvedés lett volna a kirándulás további részében őket békítgetni, netán a fortyogásukat hallgatni. Azonban a remek csapatépítő játékok talán ezt is megoldották volna előbb-utóbb.

Mindannyian jón tapasztalatokkal tértünk haza, és meglepő módon a következő munkahéttől kezdve mintha kicsit oldódott volna a hangulat. Már nem volt feltétlenül elkülönülés, sokkal többet beszélgettek egymás közt a részlegek. Azok akik azt hiszik, hogy a csapatépítő játékok nem érnek semmit, azoknak javasolnám, hogy vegyenek részt egy ilyen kiruccanáson, és a végén meglátják, hogy mennyire nincs igazuk! Azt nem mondom, hogy mindenkivel örök életre szóló kenyeres barátságot kötöttünk, de az biztos, hogy sokkal többet megtudtunk egymásról, ahhoz legalább is éppen eleget, hogy sokkal közvetlenebbül tudjunk beszélgetni. A főnök is elégedett lehet, hiszen a terve bevált, és a csapatépítő játékoknak köszönhetően valóban összetartóbb lett a csapat.